Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Hangzik el néha a már filozófiai kérdés. Mi volt tehát előbb?

A minap ezen elmélkedtem, bevallom éppen tojást ettem, mert ugye Húsvét volt :) Tehát elmélkedésem közben arra jutottam, hogy mindenképpen a tojás. Mert ugye valamiből ki kell kelnie a kis csibének, de ahhoz meg kell egy tyúk, de gondolkodtam tovább.

És arra jutottam, hogy egy zseni vagyok, hiszen a madarak a dinokból lettek, a dinók tojásból keltek ki. És kész, meg van oldva. A tojás volt előbb.

Na most, hogy megoldottam a világ nagy problémáját úgy érzem ismételten beszélhetek magamról (tudom, eddig is a saját zsenialitásom volt amiről dumáltam, de akkor is)

Le kellett zárnom egy szakaszt az életemben, megint vége van valaminek. Méghozzá a szerelemnek van vége. 21 hosszú hónapon át tartott. Voltak szép és voltak nagyon csúnya pillanatok, mind a ketten sokat adtunk és sokat vettünk el a másiktól. Adtunk egymásnak szeretetet, szerelmet, törődést, szomorúságot, keserűséget és csalódásokat. 
Voltak külön töltött hónapok. Egymás utáni gyötrődések, hatalmas kibékülések. 

Minden ami szép volt megmarad emléknek, minden ami rossz volt még inkább megmarad, de előbb utóbb elhalványulnak majd a rossz dolgok és remélem, hogy akkor nem csak én gondolok majd vissza a kapcsolatunkra kellemes mosollyal az arcomon, hanem Te is.
Azt hiszem mind a kettőnknek elég volt az együtt töltött idő. Megtanulhattunk egymástól nagyon sok dolgot, hogy miket rontottunk el, miket csináltunk jól az majd a jövőben kiderül.

Mennyit tudok csak úgy összevissza ömlengeni, hihetetlen :)

Remélem még sokat is fogok!

ROycica
2012

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép, virágos, napsütötte rét. Itt éltek a világ legnagyobb és legszebb pillangói, ezek a pillangók gyönyörű színpompás teremtmények voltak. Egy szép napon egy kislány tévedt a mezőre. A kislány meglátva a pillangókat megdermedt, nem tudott elmozdulni, egyszerűen nem tudott felocsúdni a látvány gyönyörűségéből. Ettől a naptól kezdve minden egyes nap meglátogatta a pillangókat, amikor kinn volt velük úgy érezte, hogy nem lehet nála boldogabb a világon senki.

Hosszú idő telt el, mikor valami, valami hatalmas szörnyűség történt...

A kislánynak feltűnt, hogy szeretett pillangói egyre kevesebben vannak, sétált közöttük és észere vette, hogy nagyon sok pillangója elpusztult. Nem értette mi történt, nem tudott rajtuk segíteni.

Eltelt még pár hónap és az összes pillangó elpusztult. A kislány végig követte a lepkék haldoklását, nem értette mi történik, szörnyen rosszul érezte magát.

Újabb hetek teltek el. A lány minden nap kijárt a halott pillangókhoz, de nem történt semmi. Egyik nap, egy nagyon, nagyon erős napsütéses napon a kislány szörnyű látványra ért ki a rétre. A rét tűzben állt.  A pillangók égtek. A lány keserves zokogásban tört ki, csak este, mikor már fenn volt a Hold meg az összes csillagok ment haza, hogy másnap hajnalban visszatérjen. A tűz nem aludt el. Ez így folytatódott két hosszú héten keresztül. A tűz csak a 15nap reggelére aludt el. A kislány továbbra is minden este meglátogatta a mezőt, ami immár nem volt szép, minden fekete volt, mindent a pillangók hamvai borítottak...

Egy este, mikor a lány már otthon volt és lefeküdni készült észre vette, hogy hatalmas szélvihar keveredett, azonnal kisietett a rétre. Nem akarta, hogy szeretett lepkéit elsodorja a szél. Kisietett hát a mező szélére.A szemét nem tudta nyitva tartani az arcába csapó széltől. Kezeit kitárta, így próbálta felfogni a pillék hamvait, de tudta, hogy minden hiába. Némán zokogott, s a végén nem bírta tovább elájult...

Reggel, mikor felébredt gyönyörű látvány tárult a szeme elé...

Apró kicsi bábokból törtek elő a színesebbnél is színesebb lepkécskék. A felkelő nap sugarai átsütöttek gyönyörű, lehelet vékony szárnyaikon. S mikor megszáradtak felszálltak. Az utolsó lepkék már a lemenő nap vörösétől kísérve szálltak fel. A kislány nagyon boldog volt, talán még soha nem volt olyan boldog, mint akkor....

A kislány minden nap meglátogatta a pillangókat, s azok egyre nagyobbak és gyönyörűbbek lettek...

Itt a vége, fuss el véle...

Roycica
2011

A társadalom morális bukása

Csak gratulálni tudok hozzá!

A minap fültanúja voltam két feslett erkölcsűnek kinéző „lány” és egy „nagymenőnek” kinéző „fiú” beszélgetésének, mely a következőképpen zajlott:
- Mekkora gáz az a gyerek, soha nem fogja elveszteni a szüzességét…- 'hatalmas vihogás’ ez volt az, amire felfigyeltem, hátrasandítottam a vállam fölött, majd egy lépést tettem balra, hogy ne kelljen „túl közel állnom a nemes társasághoz.
-Ja, nagyon béna. – BÉNA? Gondoltam, hogy még „értékes” információnak lehetünk a fültanúi embertársaimmal, akikkel a zöld jelzést vártuk. – Múltkor hallottam amikor 'Pisti, Jani, Géza, Béla’ és az a nyomorék beszélgettek a – Elnézést minden olvasótól a szóért – dugásról. A Pisi megkérdezte, hogy „Mikor dugtatok utoljára?”, erre a Jani azt válaszolta, hogy februárban, Géza 2 hónapja, Béla 2 napja, Pisti dicsekedve azt mondta, hogy ő 2 órája, az az idióta béna, meg azt mondta, még el is pirult, hogy soha…. – visítva kacagás – Mekkora gáz!!! – Azt gondoltam, hogy az illető, „szerencsétlen” van vagy már 30 éves és azért beszélnek így róla…
-Szerintem az a hülye soha nem fogja elveszíteni, vagy majd csak két év múlva a szalagavatóján… – Ez a mondat kiverte a biztosítékomat…
Ezek után még esett egy-két megjegyzés arról, hogy miért nem kezd ronda lányokkal, akik szintén szüzek, nos véleményem szerint a feslett külsejű lányok is elég rondák voltak hozzá, hogy bárki kikezdhessen velük. Illetve arról, hogy biztos romantikus körülmények között „akarja” elveszteni.
Kedves Lányok, akik ezt a beszélgetés folytattátok le tegnap (2011. 11. 30), kb. fél 5kor a Mars téren. Gratulálok az erkölcsötökhöz. Undorító és gusztustalan perszónák lehettek, ha képesek vagytok így beszélni valakiről, aki még nem vesztette el, ez ekkora probléma? Már ne is haragudjon senki, de miért gond, hogy nem? Kedveseim, ha valaki 15-16-17 vagy akár 20 évesen még nem veszíti el a szüzességét, attól nem béna, gyökér, suttyó, aki csak annyit érdemel, hogy kiröhögjék, mert még nem vesztette el. Véleményem szerint mindenkinek saját és egyéni joga, hogy kivel, mikor és hol veszti el, vagy mit csinál. Nem értem a mai társadalmunkat…
Akkor ezek szerint, ma az a norma, hogy a gyerekek 7 évesen felnőnek, 9 évesen már piálnak, 11 éves korukra már aktív láncdohányosok, és aki nem veszti el a szüzességét 12-13 éves korában, az nem szerves tagja a társadalomnak, mert egy gyökér, béna, szar.
Fájdalmas ezt mondani, de a világunk morális értékei teljesen összeomlottak! A társadalmunkban az attól lesz valaki menő, király, fasza gyerek, hogy mindenkinél hamarabb lefekszik egy útszéli kurvával, vagy megdugatja magát az első ajánlkozó fasznak. Elnézést a szavakért, csak miközben írom felmegy bennem rendesen a pumpa.
Tudjátok, vannak azok az oldalak, hogy napiszar, napinemszar, aztadom, és kedves társai, ahová, pont az ilyen lányok fényképeit gyűjtik egy kupacba és rakják ki „ordas kurva, faszszopó, böknéd” jelzőkkel. Komolyan ez alkotja társadalmunk presztízs kérdését, hogy ki kerül fel az előbbi jelzőkkel a különböző blogokra?!
Félelmetes, hogy ha elmegyek egy szórakozó helyre öregnek érzem magam, hogy úgy érzem ovis vagy általános iskolás ovi-suli buliba kerültem…
Mert ezt érzem, bemegyek, látom, hogy kis gyerekek ropják a legújabb tucc-tucc zenékre a „dancet”, úgy dörzsölik a fiúknak a feneküket oda mintha a sztriptíz bárok színpadán éreznék magukat és a kezükben sör, whisky, VBK, vodka és társaik találhatók, mind mámoros arckifejezéssel néznek, és azt hiszik, hogy mekkora nagy felnőttek, hogy nekik nincs szükségük a szüleikre, azok hülyék, nem kell rájuk hallgatni, inkább azt hazudom, hogy a barátnőmnél alszok, akinek a szülei jóhiszeműek és elengednek minket, nála alszunk mind és hajnali 5ig bulizunk és azt hiszik, hogy az otthoniak nem veszik észre a bevérzett, piros szemeket, a halálos fáradságot, rosszkedvet rajtunk.
De higgyétek el, hogy észre fogják venni, és előveszik az információt,ha mondjuk hazahozol egy kettest… AS fejetekhez vágják, hogy ahelyett, hogy nekik hazudtok és buliztok éjszakába nyúlóan tanuljatok. KEDVES 12-13-14 ÉVES KISLÁNYOK, MINDEN ROSSZAKARÁS ÉS GONOSZSÁG NÉLKÜL MONDOM, MOST INKÁBB MARADJATOK OTTHON, HOGY KÉSŐBB NE KURVÁNAK TARTSANAK TITEKET AZ ISMERŐSEITEK! AZ ÁLTALÁNOS SILI MÉG NEM A BULIZÁS IDEJE, A GIMI UTOLSÓ KÉT ÉVÉBEN ESETLEG, UTÁNA AZ EGYETEMEN… Szépen kérlek, mindannyitokat lányok, a szüzességetekre inkább ékszerként, plusz erénynek kezeljétek, kicsit se leszel attól rosszabb másoknál, ha nem szexelsz az első élő férfival aki elmegy melletted.

Ilyenek akartok lenni?
"Tini ribik vacsorára"

Hasonló, like.eu-n: Miért buliznak a csajok egy száll seggben?

Köszi a figyelmet!

Roycica
2011

Megint eltelt egy nyár...

Elköltöztem Mamámtól...

Elbúcsúztattam egy családtagot...

Elköltöztem nagynénémtől...

Most itt vagyok Tiszaszigeten...

Úgy néz ki, hogy huzamosabb ideig fogok az állandólakcímemen tartózkodni, pedig két éve nem hívom a helyet az otthonomnak. Mindig máshol laktam. Először a tündérkeresztanyám fogadott be, aztán a nagyanyám, végül a nagynéném. Az emberek azt mondják, hogy minden út Rómába vezet, de az én életemnek midnen útja ide, TSZ-re vezet.

Emlékszem az utolsó évünk a gimiben az ezer felé készülődéssel (szalagavató, diákbál, jelentkezések, ballagás, írásbeli érettségi,

szóbeli érettségi, bankett) és fogadkozásokkal telt. "ugye keresni fogjuk egymást?" A válasz természetesen az igen volt minden esetben, de az a nagy büdös helyzet, hogy eltelt a június, összehoztunk egy találkozót és azóta senkitől se kép se hang... Ez szomorú... De a legszomorúbb az az, hogy még a nyamvadt Facebookon sem írnak még egy levelet se, hogy "csá, mi van veled? rég láttalak...".

Amikor anyukámnak az általános iskolai barátaimra panaszkodtam azt mondta,hogy nyugodjak meg, mert gimiben alakulnak ki az életre szóló barátságok... És tessék... egy olyan ember se keresett, akit a barátomnak hívtam... Ha kapcsolat teremtésről volt szó, akkor vagy én írtam rá az illetőre, vagy én hívtam fel...megbeszéltük, hogy egy jövőhéten hív, hogy mikor találkozzunk és azóta is várom a hívását...

Na mindegy... A következő állomás úgy is SZEGED, hátha találok végre olyan embereket, akik felhívnak akkor is, ha nem írok rájuk, vagy nem hívogatom őket... és nem csak üresen ígérgetnek programokat.

De ezen kívül és a keresztapám elvesztésén és az újabb költözésen kívül nincs is semmi panaszkodni valóm... Hiszen akárhányszor elszontyolodtam vagy egyedül voltam, mindig volt egy támaszom. És neki köszönöm, hogy velem van ♥♥♥

Ez soha nem könnyű...
Ez mindig nehéz...
Senki se tudja elviselni...

Egy ember elvesztése nagyon fájdalmas, főleg egy ilyen jó emberé.
Mindenki nagyon szerette.
Mindenkinek jó barátja volt. Mindenit szeretett.

Mind elvesztettünk egy nagyon jó embert.
Én a keresztapámat. 
Gömöri Roli, mindenkinek hiányozni fogsz!

De vigasztaljon minket az, hogy szép életet élt.
Nem voltak ellenségei, elintézetlen ügyei.
Ezer kalandot átélt.

Akárhányszor haza jött egy utazásról vagy csak nosztalgiázni akart, vagy a témába vágott olyan történeteket tudott elmesélni, hogy évek múltán is emlegeti az ember azt a kacagást és akár hányszor felidézi mosolyog, sőt nevet.

A kedvenc történeteim egyike, az hogy Németországban egy vízi csúszda parkban kimászott az egyik csúszdából. Úgy mesélte,hogy ráült a felfújhatós matracára, beindult a csúszdán, pár méteren át csak csordogált szépen, de egyszer csak meglátta a végét, amikor is a csúszda 90° - os lejtőt vett és ő fel tapadt a falára, mint egy pók és vissza mászott... Amíg benn volt senki nem tudott menni utána, mert piros volt a lámpa... sokáig volt piros... Először kirúgta a matracát majd ő is kijött csapzottan a csúszdából... Egyszerűen mosolyognom kell ahogy elképzelem a visszafelé araszoló keresztapámat egy csőben.

Azt hiszem, hogy így lehet a legkönnyebben feldolgozni az ilyen dolgokat. A sok jó dolgot kell újraélni, újra érezni amit vele éltél át, amit elmesélt neked, vagy csak hallottál róla.

Őszinte részvétem mindenkinek!

Képek: Gömöri Mesi

Gyöngyvér
2011

A sztorit mindenki ismeri. Vagy legalábbis fogalama biztos van róla.

Vidnyánszky Attila rendezésrében igen érdekessé vált az amúgy klasszikus dráma.
Nagyon jól el voltak találva a képi elemek, nagyon látványos volt :) Egyszer egy szövegértésben olvastam, hogy a kritikusok szerint Lucifer alakja eltűnőben van a darabból. A rendező úr nem kis szerepet helyezett a Lucifert játszó Trill Zsoltra. Az egész darab az én meglátásom szerint ráépült. Egyszerűen minden színben uralta a színpadot, minden rajta állt. Dinamikus volt és igazán izgalmas minden pillanata Trill úr játékának.
Egyéni véleményem az, hogy azok a részek sikerültek a legjobban, melyekben mindenki fenn volt a színpadon, ezáltal a legjobbak közé Párizst sorolnám be elsőnek, igen dinamikus volt, látványos és izgalmas.Rengeteg látványelem volt. Az egyik legizgalmasabb rész az volt, mikor az Ádámot játszó Rátóti Zoltánt felemelték a napot jelképező lámpán az Űr színben. Ennél a résznél felállt a szőr a hátamon, nagyon félelmetesen nézett ki...
A Római színben egyszerűen nagyszerű volt annak a kornak a bemutatása. Az hogy "szolidan" szeretkezett mindenki mindenkivel...
A zenék, az énekek nagyon jók voltak, mikor hazaértem azokat dúdolgattam magamban :)

A statisztákról engedjetek meg pár szót még és abba hagyom az ömlengést :)
A statiszták között voltak kedves ismerős arcok számomra. A legismerősebb persze az egyetlen szerelmem volt :)
Gratulálni szeretnék ezúton a munkájuknak és a kitartásuknak! Nekem nagyon tetszett srácok. És örülök, hogy ott vagytok!

Már alig várom, hogy megjelenjenek a kritikák a darabról. Érdekelne, hogy a nagy emberek mit is gondolnak róla :)

ROycica
2011

Kedves mindenki!

Elég keveset voltam itt mostanában. És csak most olvastam vissza a kommenteket, amiket írtatok :) Mindenkinek nagyon köszönöm az írásokat.  És akkor rátérnék arra, hogy mi is az új fejezet az életemben :)
Először is: Leérettségiztem. Alleluja! :) Minden egész jóra sikerült, nincs okom panaszra :) Már csak az lenne a jó, ha megtudnám végre, hogy fel vesznek e valahová...
Másodszorra: Ismét elköltöztem. Elköltöztem, hogy melózzak egy kicsit. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy segítek a ház körül és gyerekre vigyázok itt és minden okés. Jó itt, jó helyen lakok.
Harmadiknak pedig: Kedvesem! Elértük az egy éves állapotot! És még mindig annyira szeretlek, mint ahogy az elején, ha nem jobban! Köszönöm ezt a csodálatosan szép évet és ha lehet, akkor még többet kérnék :)

♥♥♥♥♥

Hát ez is eljött az életemben...
Ismét egy új fejezet, egy új lakhely, új szabályok...

Új fejezet nyílit egy új városban.
Melőtt valaki arra gondolna, hogy a mázlista végzett a suliban, nem!!!! CSupán elköltöztem egy másik városba, de még csak sulit se váltottam, de azért más itt, mint ott ahol eddig voltam.
Imádtam ot lenni, szerettem ott lenni. De el kellett jönnöm, saját hibáim és tőlem külön álló okok miatt.Most itt lakok Szegedében. Nagyon csendes itt mamáméknál, de tényleg... hiányoznak azok a kis kölkök :) Csendes alatt azt értem, hogy nagyon csendes... Még nem is nagyon szoktam bele ebbe az új helyzetbe. Furcsa. Mert hát eddig mindig úgy volt, hogy körülvettek a gyerekek, öcsém, meg unokatesómék... De most már nincs, az egyetlen nálam fiatalabb élőlény a lakásban az Marci, a macska. De ő is komolyabb szinten van, mint én :)Meg hát a tanulás, a tanulás ugye a lényeg, igaz emberek?! Mindenek fölött a tanulás áll... Ahhoz képest, hogy így gondolom, eléggé el vagyok úszva, ha őszinte akarok maradni (habár ez egyesek szerint nem megy túl jól mostanában). Majd most, mondom én, majd most bekeméynítek. Remélem ez sikerül is, mert van min javítani...
Aztán ott van az életem legeslegtökéletesebb része... Maci, ha te nem lennél már rég megőrültem volna, az biztos :) Neked köszönhetem ezt a tökéletes nyarat, ezeket a csodálatos emlékeket, a sok gyönyörű pillanatot, amire visszagondolhatok, ha elszontyolodom. Annyira, de annyira jó. SZERETLEK!

♥ ♥ ♥

Anyám, alig 1 évvel azután, hogy külön
költözött Apámtól ismét házasodni készül...

De még nem is ez a legnagyobb probléma, hanem a félelem attól, legalábbis számomra biztos, hogy nem fog sikerülni az egész. Hogy nem jön össze, hogy édesanyám ismét teljesen gatya lesz érzelmileg, "bedepizik", mint régen és megint nekem kell majd fellapátolni...
Választott magának egy férfit, egy férfit, akit, mint mondja szeret. Egy férfit, aki neki azt mondja szereti. Egy férfit aki döntésképtelen bizonyos szempontból. Azt hiszem, hogy ilyen stresszes esküvőt még nem láttam, nem hogy nem láttam, de nem is hallottam...
Hiszen, ha az ember házasodásra adja a fejét, akkor az már azt jelenti, hogy szereti az illetőt, hogy elhatározta magát mellette, hogy Örökkön-örökké... És akkor most ezen az "alkalmon" izgulhatunk majd rendesen, hogy vajon a lakodalomnak tervezett sütés főzés egy új élet kezdete lesz, vagy az egymással való egy éves együtt élés búcsú partija, hogy a választott férfi mit fog mondani, IGEN-t vagy NEM-et... Azt hiszem, hogy az anyám, amúgy igen alacsony vérnyomása most felpumpálódik majd a normál érték fölé... ami nála nagy szó, mert akkor már ideges XD...
Az egész történetet sajnos nem tudom elmondani, túl komplikált, ahhoz, hogy internetre kerüljön xD Meg a végén még valaki lenyúlná a sztorit és könyvet írna belőle és én nem kapnék egy fityinget se érte xD
Szóval, azt hiszem, hogy elég, ha annyit mondok, hogy a szereplők igen bonyolult helyzetben vannak, ezáltal a feszültség a tetőfokán...
Egy apa: 2 fiúval és egy anya: 1 lánnyal és 1 fiúval... Mi lesz a vége?! Hát nagyon jó volna tudni...
Tehát, akkor drukkoljon minden olvasó, hogy sikerül végre egyenesbe jönnie az életemnek... anyáénak...az öcsémének...a választottnak...a fiainak...szóval az életünknek...

ROycica
2010

J.R.R. Tolkien - A Gyűrűk Ura

Hát, hosszú és nehéz szülés volt nekem ez a könyv. A filmet már sokszor láttam, főleg amikor unokaöcsém rákapott és minden nap végig néztük mind a hármat.
A könyvet már egyszer elkezdtem, de a második rész közepén nem bírtam tovább, ez kb 4 éve volt, most újra rászántam magam és sikeresen kivégeztem. Számomra tényleg nehéz volt. De mégis nagyon jó könyvnek találtam.
Ezért is mondom inkább, hogy olvasd minthogy nézd, mert sokkal többet megtudsz abból, ha elolvasod, mint abból, hogy megnézed a feldolgozást.
Konkrét példa: A film ott ér véget, hogy Frodó megválik az ujjától és a Gyűrűtől, aztán Aragornt királlyá koronázzák Gondorban, a hobbitok visszatérnek a Megyébe, s láthatólag évek múltán, mikor Frodó befejezte Bilbó könyvét elmegy a Révbe és elhajózik a tündékkel és a három gyűrűvel. Nos a könyv vége is nagyon-nagy vonalakban ez. De igazából jó bő száz oldalnyi információ és nem is kicsit izgalmas információ kimarad. Például: Faramír és Éowin kapcsolata, a Megye megtisztítása Szarumán ármánykodásaitól, Szarumán és a Kígyónyelvű "valódi" (azaz nem a film szerinti) halála, Samu esküvője. És még egypár dolog, amit sokkal tartalmasabban kapsz meg :)
Ez a könyv tényleg minden idők legnagyobb fantasy könyve. Iszonyatosan jó. Fantázia dús. Tolkien papa nagyot alkotott, olyan szinten alkotta meg Középföldét, amit azóta senki nem produkált. Manapság minden olyan könyv ami a fantazyba sorolható valós környezetben játszódik. Egy ilyen könyvet olvastam még, ahol tényleg minden fantázia volt, Michael Ende Végtelen történetét.  Komolyan mondom, hogy iszonyat, hogy azt a könyvet én mennyire élveztem, már évekkel ezelőtt is, de még most is, lassan "felnőttként" (ezt szokták mondani a Nagyok, nem értem miért, mert én még úgy érzem, hogy irányításra szorulok, de hát ők a Nagyok, ők tudják).
Az egyetlen negatívuma a könyvnek a terjengősség, amikor a tájat, vagy egy álmot vagy egy egyszerű sétát az író oldalakon keresztül ecsetel. Hosszú és tartalmas oldalakon, persze ez a terjengősség a könyv egyik nagy pozitívuma is, mert nagyon sok könyvben hagynak a képzeletünkre dolgokat, hát itt nem... Itt aztán nem a te fantáziád alkotja meg a képeket, hanem Tolkien, akinek megszülettek a szereplők a fejében és mindet papírra vitte, családfával és nyelvezettel együtt...

Egyszóval ZSENIÁLIS. Habár azt hiszem, hogy egy ideig maximum rózsát préselek a kötetekben és nem fogom őket olvasgatni...

Roycica
2010

ISKOLA, AZ ÖSSZES FIATAL RÉMÁLMA!

Hát, igaz hogy előbb érettségiig kellene eljutni, de nem sokára el is jutok addig.
Ugyan én nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy tudjam, szikla szilárdan, hogy mi szeretnék lenni, de azért mostanra el kell rajta gondolkodnom.
Először is, mi is legyen a választott tantárgyam? őőő... Biológia: X, Kémia: X, Német: X, rajz: Na ne nevetess... Akkor mi? Gondoltam a médiára, mert az feküdne, de mit kezdek majd vele?
Hát lesz ami lesz...
Akkor mi is legyek?
Amikor első osztályos koromban megkérdezték? Óvónéni.
8.-ban? Hilton szálloda igazgatója.
És most, amikor elértem a 12. osztályba, akkor mit válaszoljak? Nyugdíjas? Vámpír? Vérfarkas? Igazán buta ötlet mind :)
Tehát akkor mi is legyek?
PR menedzser? igen az egy igazán jól fizető munka lenne, ha lenne rá kereslet itt Mo-n, de őszintén szólva, nincs. Kimenni külföldre? Magyar diplomával, úgy hogy nem orvos vagy és nincs felsőfokú nyelvvizsgád? Nem lehetne. Az utóbbi még esetleg...megoldható lenne, de előbb egy középfok kellene :)
Akkor mi? Turizmus? Nem. Informatikus? "UGGYANMÁR"... Állatorvos? Biosz és kémia nélkül? Még csak meg se néznék a jelentkezési lapomat, dobnának a kukába.
Lehet, hogy a környezetvédelemre kellene koncentrálnom... Lehet, hogy azzal lenne jövőm, a környezetvédelemnek most van...

Vagy, ha egyik se jön össze, akkor majd tényleg az lesz, amit kb 12 éves koromban mondtam, én nem leszek semmi, mert majd találok 20 évesen egy gazdag öregembert, akihez hozzámegyek, a vagyonát rám íratja és ha egyszer meglát pucéran szívrohamot kap és az egész vagyon az enyém lesz. DE MÉG ENNEK IS VAN BUKTATÓJA! Mi van, ha jó a szíve és még egy csomó ideig fog élni?! XD

Na tehát, mihez is kezdjek az életemmel?
Tegnap még sírni is képes voltam emiatt. Emberek! Help! Mi ez, ha nem kezdődő ideg összeroppanás?! XDXD (Ez emberek egy kivételesen nagy ROyság volt, ha valaki nem vette volna észre :P)

Tehát, további tudósítások várhatók ez ügyben :)

ROycica
2010

Nyár van...

Szerelem van...

Béke és béka is van...

Igazából a nyarat szeretem a legjobban az összes évszak közül: nincs suli, meleg van...
Sajnos mindjárt vége, ami fáj :)
Eddigi iskolás éveim közül a következő lesz a legnehezebb... Ilyenkor amikor erre gondolok majdnem elsírom magam, hogy öregedhettem meg ennyire?!
Pár éve még a legnagyobb gondom az volt, hogy rajzórán szabadfoglalkozás van és nem tudom, hogy mit is rajzoljak...
És most?! Most, hogy elérkezett az utolsó évem áldás, de egyben átoknak is érzem, hiszen végre "megszabadulok" a gimis és általános iskolámtól és mehetek, ahová csak akarok, de közben itt van még ez az iszonyatos hajtás, egész évben, azt se tudom őszintén, hogy mit is tanultam az eddigi iskolás éveimben!!! Nem tudok szart se...
Azt hinnéd, hogy több, mint egy évtized alatt csak megtanultál ezt-azt, de ilyenkor rájössz, hogy fenét, még ott van a főiskola, ki kell választanod végre, hogy mit is akarsz csinálni egész további életedben, hogy milyen szakot válassz és melyik főiskolán, kételyek kételyek hátán...
Dehát ez az élet rendje, nekem ez olyan, mintha én lennék az első akinek meg kell csinálnia az érettségit, pedig előttem milliók vannak, akik megcsinálták, és utánam is milliók lesznek akik meg fogják csinálni :) Az előttem lévőknek: GRATULÁLOK, az utánnam jövőknek, pedig: SOK SZERENCSÉT :)

De félre a kételyekkel, elért hozzám Ámor nyila... Eltalált...a...szerelem... :)
Nagyszerűen érzem magam minden egyes percben, amikor meglátom repkednek a gyomromban azok a bizonyos pillangók, bukfencet vetnek a gyomromban, a szívem gyorsabban ver (mintha megittam volna 1 liter kávét, feketén)... Olyan...olyan...jó!!!

Ennyit mára... Majd még jelentkezem :)

Roycica

Kezdjük újra Párizsban

Aki olvasott már életében életrajzi regényt, az tudja, hogy milyen unalmas is lehet. Ez a könyv nem ilyen. Ez a könyv egy cseppet sem unalmas. Ez a könyv leköt és elkápráztat. Ez a könyv a KEZDJÜK ÚJRA PÁRIZSBAN.
Sarah Turnbull egy ausztrál újságírónő, aki megtapasztalja, hogy milyen is kétlakinak lenni, s én pont ezért rokonszenvezek vele, igaz, hogy engem csak pár kilométer választ el a családomtól és nem óceán, tengerek és egy egész kontinens. Sarah hátizsákos életmódot folytat, mikor megismeri a sexi, francia nyári kalandját, aki meghívja őt még egy kis időre magához Párizsba… Sarah kapva kap az alkalmon, habár vannak kétségei a dologgal kapcsolatban, mi van akkor, ha Frédrick egy baltás gyilkos, egy pszichopata őrült? De kétségeit feladva csak elmegy, s gyönyörű hónapot tölt el Párizsban. Eljött az indulás ideje.
Négy hónapot császkál erre-arra, de nem tud megnyugodni a szíve, érzi, hogy húzza vissza Párizsba…
hogy hagyhatná ott egész életét egy férfiéért? Hogyan adhatna fel mindent, állást, családot, barátokat? Miből fog megélni? A másik oldalon pedig, meggyőző érvként ott feszít a gyönyörű Párizs, a lélegzetelállító építészeti csodákkal, kiállításokkal, partikkal. A szerelem, a vágyak, a divat szülőhazája… ah, már végig gondolni ezeket csodálatos érzés, nem hogy lehetőséget kapni az ottani létre!
Kettőt találhatsz, hogy mit is választ a szeszélyes ausztrál.
A beilleszkedés nehezebb, mint azt első látásra gondolná az ember, kínos szabályokat alkottak maguknak a franciák. Kínosak az ivási szokásaik, fontos mindent pontosan betartani.
Óriási problémákat okoz eleinte a francia nyelvtudás hiánya, saját párjával nehezen érteti meg magát, nem hogy a számára még idegenekkel. Hogyan fog hát beilleszkedni? Vajon kap munkát? Megoldódnak a gondjai? Átsiklanak a nemzetiségi problémákon Fréderick-kel? 
Az örök-mozgó, környezet orientált ausztrál újságírónő meg találja valaha a hangot a rend- és rendszer-mániás franciákkal?
A könyv izgalmasságán kívül rendkívül jó útmutató a francia létről. Érdekes és izgalmas, rendkívül sok információt tartalmaz.

OLVASS , OLVASS , OLVASS !!!

ROycica
2010

Truancy

Egy hete vettem négy könyvet. Bele is vettem magam rögtön az egyikbe. Mindenki azt állítja, hogy a könyveket nem szabad a borítóról megítélni… Hát én mégis ezt tettem, mikor kiválasztottam ezt. Fekete-piros, kifejezetten „darkos” hatású, ijesztő, sötét alakok sorakoznak a piros, nagybetűs TRUANCY felirat fölött, mögöttük egy város körvonalazódik. Már az alcím is felkelti az érdeklődésemet: „Ebben a városban ölnöd kell.”
A bevezető akár neked is szólhat: „Ajánlom ezt a történetet mindenkinek minden olyan diáknak, aki az oktatás nevében valaha is szenvedni kényszerült.”
A könyv szerzője, Isamu Fukui a könyv megírásakor mindössze 17 éves volt, mégis érdekes, elgondolkodtató és értékes gondolatokat fogalmaz meg iskoláról, barátokról, szerelemről, árulásról és háborúról.
A történetünk színhelye: a Város. A VÁROS, fontos, hogy névelővel kell, hogy megjelenjen… Számomra, mint olvasó egyedül állónak tűnik a község, mintha nem is létezne más város a világon, végül is a könyvet végig olvasva ki derül ugyan, hogy vannak „mások” is, akik ugyan figyelemmel kísérik a várost, de nem jelennek meg a történetben így ez, a könyv trilógia első részében elenyésző információnak számít.
Tehát, a Városban nagyon-nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, hogy a majdan leérettségiző emberek befolyásolható birkanyáj legyenek. Az oktatásból természetesen kibújtak már páran, s összeálltak, ők lettek a truantok, s az ő csoportjuk lett a Truancy. Ők azon fáradoznak, hogy lerombolják a rendszert, meggyilkolnak számos tanfelügyelőt, gyújtogatnak és lopnak is, de a polgármester jól tussolja el az ügyeket, így nem kerül nyilvánosságra a szervezet.
Egy törvénnyel, egy új határozattal próbál a polgármester visszavágni az ellenállóknak, ez a Zéró tolerancia elv, ami megtilt mindent a diákoknak. A tömegből kiválva Tack zúgolódni kezd, ezt először csak abban mutatja ki, hogy eljár egy tiltott kerületbe, ahol megismerkedik egy pacifistával, Umasival, aki kiképzi Tacket, megedzi, hogy ellenállóbb legyen, s mesél neki a truantokról, s a vezetőjükről Zyidről. Tack rokonszenvezik a truantokkal, de egy napon a truantok egyik merénylete során Tack húga is áldozatul esik, s Tack eldönti, hogy végez azzal a truanttal, aki ezt tette.
Tack kiképzése elég lesz-e a kivégzéshez? Kibírja a folyamatos harcokat, az öléssel járó bűntudatot? Megbirkózik-e a rábízott feladatokkal? És hogyan fog megbirkózni a gyomrában eddig nyugodtan szunnyadó pillangókkal, akik hirtelen repkedésükkel megzavarnak mindent?

Hát, egy módot tudok, hogy honnan tudhatod meg ;) OLVASS!

CSATLAKOZZ A TRUANTOKHOZ!

ROycica
2010

"... ha az életben folyton citromba harapsz, legalább vágj jó képet hozzá!"

"Szerintem az a szerelem, amikor az ember valakit vagy valamit az életénél is előbbre tart."

"Amíg lesz iskola, mindig lesz olyan, aki bekattan tőle."
(Zyid)

Igen, vajon meddig lehetek egy kicsit a saját ellenségem?

Ha az nem volna épp elég pusztító, hogy távol kell lennem attól az embertől, akit a világon a legjobban szeretek, az öcsémtől és az anyukámtól, akkor csak most jön persze a java.
A "barátnőm kidobott", úgy döntött, hogy túl mélyre süllyedtem az önsajnálatomba. Lehet, sőtt valószínű, hogy igaza van. De sajnos ennyi problémát fel kell az embernek dologoznia, mert van egy rakattal, csak nem teszem közzé az interneten :) Tehát, dobtak... xD
Igen, ilyenkor kell nyomni óránként a mantrát, hogy erős vagyok, mindent túl élek... Lehet, hogy tényleg erős leszek és tényleg túl élem.
Előző bejegyzésemben írtam arról, hogy bulizgatni is eljárok... Ez persze következményekkel jár, kellemesekkel és kellemetlenekkel egyaránt. És a kellemetleneket csak azért kapom, mert én vagyok a hülye... Sajnálom és bocsi mindenkitől :)

De a kérdés a következő, hogy meddig tudok ép elméjű maradni, úgy hogy foglalkozom a problémáimmal, de nem merülök bele nyakig... Nem tudom. Gondolom, ha másra is fordítok elég időt, mondjuk a megmaradt egyszem barátnőmnek, aki a férjem is, vagy a tanulásra vagy arra, hogy hasonlóan jó bulikba járjak el, mint amilyenen most voltam, akkor lehet, hogy kitudok mászni a szarból...
Csak reménykedni tudok... XD
Mindenesetre mindent rögzítek egy naplóban, hogy ha összeroggyanok agyilag legyen, ami emlékeztet XD
Ide is minden fontosat meg fogok írni, eskü, hogy minden fontosat leírok majd :)

Puszil téged:
Roycica
2010

Hát igen, igazán régen írtam ide, restellem ("röstellöm")... De van rá egy jó mentségem:
Az eddigi igen intenzív internet felhasználásom (napi 2 óra min) lecsökkent. Kb heti egy órára... De nem baj, most pótolok.

Tehát, mostanában el-el kezdtem bulizgatni és ez nem jöhetett volna létre egy nagyon kedves, deszki barát nélkül, aki volt kedves és elhívott, amiért hatalmas KÖSZI neki :)
Tehát a szombati napokon sikerült ezt csinálnom... ha jól számolom ez négy szombat + 1, amire nem mentem el, sajnos :) Minden alkalommal nagyon jól éreztem magam és majdnem mindig (egy alkalmat kivéve) magammal rángattam valakit:) Cel-t vagy Bessiet, mindegy valakit :) Saját nevemben mondom, hogy nagyon jól éreztem magam :)

Az iskola, hát arról annyit, hogy ha lehetne kihagynám az életemből, elég stesszes...

És akkor az amiért elkezdtem ide írni, csak eddig rejtve maradt... Msnen vannak ilyen "embörök", akik néha rám-rám írnak és vmi talival zaklatgatnak...  És ma este, miközben a szokásos és igen elcsépelt leépítő dumát nyomtam az egyiknek megszületett valami... Valami amit Cel jelenléte húzott magával :)

Megszületett egy igen jó könyv vagy gag film ötlete. Vannak egy megnememlített csatornán bizonyos Dan Clark kis filmek, 10 dolog amit ne csinálj, ha... Nah hasonló :)

Cím: Hogy koptass le egy pasit.
Írta: Roy
Alcím: Hogy koptasd le a lúzert a nyakadból, 10 pontba szedve

Előzetes:
1., Húzzál már a f****ba, te gyökér....
Ordítsd az arcába, hátha felfogja, ha nem akkor írd le neki kis cetlikre 1000 példányban (nyomtathatod is XD), majd rakd a cetliket az aláírásoddal olyan helyekre, ahol biztos észre veszi. Ha sokat sulykolod, lehet, hogy felfogja.
2., Kérlek hagyjál már békén!
Jöhet a szép, kedves módszer. Ülj le vele, beszélgess... Készülj úgy 3 órás monológgal, vedd fel magnóra, kezd el modnani a szöveged,élőben neki, majd indítsd el a  magnót... Az első 10 perc után úgy se nagyon figyel. Szedd össze a holmid, van rá még 2 órád és 40 perced, a 2. óra végére már elvitted a cuccaidat és magadat is a közeléből.
3., Nem pendülünk egy húron, sorry
"nem értjük meg egymást, jobb lesz egymás nélkül, hidd el" Igen, tudom az az igazság, hogy már 4 hónapja együtt vagy vele és az első hét vasárnapján már mással dugtál, de így a legkíméletesebb, pakolj össze, húzz el és amíg ő kisírjha  a szemeit, addig te folytasd amit elkezdtél.

Eddig elég könyörtelennek érzem... Cel is :) Remélem te is XD
Senki ne vegye magára ha lehet, csak egy kisebb vicelődés Cellel :)

Jah, és kedves, megnememlített deszki barát, remélem szilveszterkorra is elhívtok :) XD

Puszika, nyuszikáim: Royccia

A végére egy kis vicc :)

Ma (fahordás közben, had ne mondjam milyewn boldog voltam ettől), azopn gondolkoztam, milyen sok a világban a hülye...

Tudjátok, két fajta hülye van, az egyik az ártalmatlan, kicsit lökött hülye, aki te is vagy, meg a haverok....
Meg van az a fajta, akit legszívesebben fejbe lőnél, begörgetnél az árokba, ugrálnál a fején, oda vinnéd a kutyádat hogy végezze el rajta a dolgát, aztán elásnád és egy kis benzint locsolnál a halomra, hogy jól égjen és bumm :)
Sok a bolond a világon, de ugye kettő fajta létezik megint csak, vannak a boldog bolondok, akiket nem érdekel, hogy bolondok jól érzik magukat és vannak a boldogtalanok, akik sajnos azt hiszik, hogy ezen lehet változtatni, de meg sem próbálják természetesen.

Az én életembe is jutnak hülyék, bőven...  Most nem fogom névszerin felsorolni, hogy pl ott van Boltizsár, Józska, meg Kiss Tóth.Csak egy pár esetet, névtelenül, persze :

Megtalálnak az msnemen vadidegen srácok, hogy szia, 18 éves szegedi srác vagyok, ráérsz ma? 
Hogyne érnék rá, egy vadidegen pchihopata 18 évessel találkozni, kit érdekel, ha vagyok olyan hülye és elmengyek találkozni veled és megerőszakolsz és megölsz, végül is egyszer úgy is meg kell halnom! NA PERSZE! És komolyan igenlő választ vártál?! KOMOLYAN!?!?!

Vagy. Mindenki tekintsen bele a http://blog.puruttya.hu/  - ra vagy a Napiszarra... Mind a két oldalon eget rengető idiótaságok vannak, amiken jókat röhögünk, de mi van, ha téged tesznek ki?! De végsősoron, igaza van a két blog szerkesztőinek, miért ne rakná egy gyüjtőbe a sok marhaságot, ha megteheti, ugyis fenn van a neten, csak összekell keresgélni! Sok idióta dolog...

Én még mindiga azt vallom, hogy inkább maradok itthon, nem rugok be minden egyes nap, amikr megtehetem, így is csak egy kis százalékát használom az agyamnak, akkor meg miért romboljam az agysejtjeimet még az alkohollal is, nem azt mondom, hoyg néha napján nem csúszik le egy-egy pohár bor vagy sör , de az hogy minden egyes hétvégén a sárga földig leidd magadat, azért ez egy kicsit tulzás 17 évesen nem?! És most nem akarok bíráskodni, ez csak egy vélemény, amit bárkinek a szemébe is belemondanék... Ez van... XD 

Hmmm... Mi a fene lényege volt ennek a postnak? Foggalmam sincs, drága, kedves olvasóm.... Csak annyit tudok, hogy muszáj volt kiírogatnom magamból :)

Bye-bye DEAR HONEY BUNNYS! :)
ROy

Költő, apa, nagyapa és nagyon jó barát.Hódmezővásárhelyen élt évek óta, jobban szólva élt és alkotott. Nagypapám Gömöri István, Kedden hajnalban hosszú szenvedés után elhunyt. A mára népbetegséggé vált rák okozta a halálát, mint egy évvel ezelőtt a nagymamámnak. Szörnyű betegség áldozatai mind a ketten.
A gyász olyan betegség, amiből soha sem gyógyulsz meg, mert a fájdalom mindig ott marad és mardossa szíved, csak tettetni tudod, hogy jól vagy. 
De nem vagy...
Gondolom senkinek nem ismeretlen ez a dolog.
Egy szó, mint száz, örülök, hogy a tatám voltál, nagyon szerettelek és büszke voltam, hogy voltál nekem, az űrt amit hagytál magad mögött soha nem fogja betölteni semmi.
Öt gyermeked, Ancsa, Diána, Roli, Viktor, Zoli, mindannyiunknak hiányzik és hiányozni is fog. Mind büszkék, hogy szerető édesapjuk voltál.
Ígérem, hogy amikor rád gondolok, akkor mindig csak a szép és a még szebb napokra fogok emlékezni és erre fogom buzdítani a többieket is.

Imádtuk a verseidet, a vicceidet, a bölcsességeidet, szerettünk :) 

Szerető unokád: Gyöngyvér / Roycica

Rég írtam már, neharagudj :)  Bizonyos költözés és net nélküliség "segített" hozzá a blogolás nélküliséghez is... De itt egy újabb ROyság, csak neked :)

A napokban felmerült az életemben egy bizonyos kérdés, hogy csak a nagy Ő-vel kéne ezt, illetve azt csinálnom. És mivel erről van egy bizonyos elképzelésem neked is leírom, hátha Te is egyetértesz velem. Remélem :)

Nos, hiszem, hogy nem létezik olyan hogy az egyedüli és kizárólagos nagy Ő. Hiszek abban, hogy az életed szakaszaihoz rendeled hozzá a nagy Őket. Minden élet szakaszodnak van egy Ő-je. Egy Ő-je, aki akkor és ott csak az egyetlen és csak ő létezik.
Az első barátod, az első "olyan" barátod, az a barátod, aki megmenti a szíved az első sex után, az a barát, akit 20 évesen ismersz meg és már eltervezed vele a jövőd, az a barát, akivel elsőnek összeköltözöl, és az akihez hozzámész, ha nem maradsz vele, akkor ott lesz a következő, aki kisegít az előző szívbajodból... És még sorolhatnám a sok-sok Őt. Ők mind a nagy Őid. És akárki akármit mond nem feltétlenül lesz mind egy személyben. Erre nagyon ritkán van példa, hogy ugyan olyanok legyetek, hogy ugyan úgy érezzetek, hogy minden tökéletes legyen, hogy kiegészítsétek egymást, lehet, hogy minden Őd ilyen és lehet, hogy csak 40 éves telepedsz le a végleges Őd-nél, akivel letelepedsz és megöregedsz.
Honnan tudod, hogy az a bizonyos  fiú a nagy Ő? Onnan, hogy amikor rád néz elindul a spontán hevülés, ha hozzádér égetsz, ha megsimogat, olyan forróvá válsz, mint egy kitörni készülő vulkán, ha megcsókol, akkor olyan vagy már mint egy Nap kitörés. Forró vagy, tüzes, szeretetre éhes.
Ha így érzel , akkor ő a te egyik nagy Őd. De mi van akkor, ha ő nem tudja, hogy ő az Őd? Ha azt hiszi, hogy az életedben csak egy Ő létezhet és szeretne a tied lenni, de mégse biztos abban, hogy ő a tiéd vagy azt hiszi nem érdemel meg.
Jobbat nem tudok erre mondani, csak annyit, hogy add a tudtára, hogy ő az Őd és hogy neked nem kell más, csak vele akarsz lenni csak azt akarod, hogy a tiéd legyen, hogy felejtse el a volt nőjét, hogy végre simogasson, csókoljon és szeressen. Mond meg neki, hogy várod, a nap minden percében, hogy végre rájöjjön minderre és félsz, hogy elveszíted. Mond ezt el neki...

Igen én is hasonló okokból írtam ide ezt a bejegyzést, hogy tudtodra hozzam, hogy várok, félek és égek...

Mindenkinek cupp: Gy / Roycica
2009

-          Mi az ott?!

-          Nem tudom…

-          Ki van írva valami!

…

Egy óriási kocka… alufóliából, egy csomó cső lógott ki belőle, mindent beterítettek a csövek… az egyikből valami rózsaszín cucc is folyt…

Ki volt írva, hogy ma 19:00-kor történni fog valami. Sajnos nem tudtunk elmenni aznap, mert moziztunk… Hármat találhatsz… IGEN!!! Harry Potter 6-ot néztünk. Egy gyors véleményt had mondjak: 1000 x-szer jobb volt, mint az 5. rész, és ezt nem akárki, hanem egy HP fan mondja, aki mindent tud, mindet olvasta stb... Nagyon tetszik és tényleg, az 5. után nem vártam sokat, szabályosan beleszédültem, hogy mennyivel jobb, az elején, pedig tényleg elszédültem… No, de ennyivel be is fejezném fanatikus ömlengésemmel…

Tehát elterveztem, hogy másnap is meglesem a kockát, ha már úgy is arra megyek…  Új kiírást leltem ott… Az nap és ma is volt valami action… Úgyhogy ma elmentünk…

Kis piros emberkék jelentek meg. Végig vonultak a Kárász utcán… Fura hangokat adtak ki… Kurjantottak, cuppantottak, nagyon tetszett mindenkinek, óriási tömeg követte őket végig az utcán.

Tesómmal remekül szórakoztunk.

Bazsit elkapta a cuppogós űrlény, aki mindenkit puszilgatott és cuppogva járkált. Hirtelen jött, hátulról támadott! CUPPPP! És Bali fején ott virított egy rózsaszínű csók nyom.

Aztán a „Boss” (a Főnök) odajött Bazsihoz és „megsétáltatta”…

A cuppogós valahonnan vizet szerzett és mindenkire köpködte, irtó vicces volt, egy köpetet én is kaptam xD

Köszönet minden Theater rendezőnek és külön üdvözlet Kavicskának!